Az eső után a föld, a fák és a sáros sarkok váltak az egész univerzumunkká.

A trombitaféreg-fészkek voltak a bizonyítékunk arra, hogy a varázslat valóságos – ha elég közelről néztük. Nem csak férgeket kerestünk; csodát. Megünnepeltük egymás felfedezéseit, megtanultuk megosztani az örömöt a versengés helyett, és felfedeztük, hogyan varázsolhat a kíváncsiság egy átlagos délutánt felejthetetlenné.

Ezek a csendes pillanatok a rugalmasságot és a hálát bevésték azzá, akik ma vagyunk. És most, amikor a felnőttkor nehéznek érződik, emlékszünk a napmelegített bőrre, a koszfoltos kezekre és a hangos nevetésre, amely minden aggodalmat elhallgattatott. Ezek a gyermekkori kincsek ma is ugyanazt az üzenetet hordozzák: a szépség a legkisebb helyeken is rejtőzik, és az erő a legegyszerűbb örömökből születik.