Egy atomerőműben nincs helye politikai improvizációnak. Nincs olyan, hogy „próbáljuk meg, hátha működik”. A rendszer minden lépését előre meghatározott eljárások, engedélyek és biztonsági korlátok szabályozzák.
A leállítás azért történik, mert az előírások szerint ezen a vízálláson már ez a biztonságos döntés. Nem azért, mert a szakemberek nem tudnak szivattyúról, és nem azért, mert valaki politikai hasznot remél a termeléskiesésből. A kapkodva beépített, nem teljes körűen ellenőrzött megoldás lenne az igazi veszély.
A Duna most benyújtotta az évekkel ezelőtt kiállított számlát
A Tisza-kormány felelőssége most az, hogy megakadályozza az ellátási zavarokat, átláthatóan kezelje az importot, bevonja a hazai tartalékokat, szükség esetén korlátozza a nagyfogyasztást, és világosan tájékoztassa az embereket.
Ezeket a döntéseket lehet bírálni. Sőt, kell is, ha hibáznak. Egy 2018 óta látható infrastrukturális kockázatot azonban három hónap után az új kormány nyakába varrni olyan, mintha valaki tizenhat évig nézné a repedést a gáton, majd az átszakadás pillanatában az új gátőrt hibáztatná, amiért nem épített másikat ebédig.
A jelenlegi kabinet nem mentesül a felelősség alól csak azért, mert örökölt problémáról van szó. Most már neki kell megoldania. Az előző kormány azonban nem menekülhet el attól a kérdéstől, hogy miért nem tette meg ugyanezt akkor, amikor még volt idő rá.
Kapitány István közlése szerint a leállást megelőző beruházás nagyjából tízmilliárd forintba került volna. Most hasonló nagyságrendű többletköltséget okozhat az importáram, miközben az ország energiarendszere egyszerre veszít el 2400 megawatt hazai kapacitást.
Ha a miniszter állítása igazolást nyer, akkor ez a válság nem pusztán a rendkívüli hőség története lesz. Hanem annak a politikának a látlelete, amelynek jutott pénze reklámokra, stadionokra, szponzorációkra és saját nagyságának ünneplésére, de egy ismert stratégiai kockázat kezelését éveken át el lehetett tolni.
A paksi blokkokat most a Duna alacsony vízállása miatt állítják le, de az odáig vezető út jóval korábban kezdődött. A folyó ezúttal csak megmutatta, mennyibe kerül, amikor a politika éveken át úgy tesz, mintha a rekordok soha nem dőlnének meg.
