aranyszínűre festette az utcákat. Hosszan álltam az autó mellett, hagytam, hogy a hideg átjárja a bőröm. Arra gondoltam, hányszor bocsátottam meg neki az érzéketlen szavait, hogy magától értetődőnek vett, hogy minden alkalommal félredobott, amikor valaki új lépett az életébe. Most nem. Ha azt akarta, hogy elmenjek, pontosan megadtam volna neki, amit kért.
Ahogy elhajtottam a házától, miközben a nap a háztetők mögé bújt, éreztem azt a fájó ürességet, amit azokon az estéken éreztem, amikor úgy tettem, mintha minden rendben lenne, csak hogy megakadályozzam a kis családunk elolvadását. És talán ezért
