hagy ott egy hideg előcsarnokban.
Odanyúltam, és megszorítottam a meleg kezét.
„Soha többé nem mész vissza egy előcsarnokba, nagymama.”
Gyengéden a kezem, meg a napsütötte gyepet nézte, teljesen bizonyossággal tudva, hogy végre biztonságban hazaért.
3. RÉSZ: A HŰSÉG SZÁMOLÁSA
Az őszi szél susogott az előkert tölgyfái között, száraz levelek és nedves föld illatát hordozva.
Bent a folyosón álló nagyapapaóra hármat kongatott – egyenletes, ünnepélyes hangon töltötte be a csendes szobákat.
Arthur és Wendy áll rendelkezésre tíz percüket töltöttékkel, hogy visszapakolták az üres kartondobozokat a terepjárójukba.
Apám annyira remegett, hogy
