A férjem aznap délelőtt úgy sürgött-forgott a konyhában, mintha valami nagy tervet szövögetne. Nem sejtettem semmit, egészen addig, amíg meg nem hallottam a bejáratnál a hangzavart: kabátok suhogása, nevetgélés, cipők csattogása. A férjem teljes nyugalommal fogadta a rokonait — azokat, akiket úgy hívott át ebédre, hogy egy árva szót sem szólt róla.
Amikor beléptem a nappaliba, a férjem értetlenül nézett rám.
Családi programok
– Hová mész? Hol a kaja? – kérdezte döbbenten, mintha csak az lett volna a világ legtermészetesebb dolga, hogy minden már az asztalon gőzölög.
– Én elmegyek ebédelni. Egy étterembe.
