kezűleg tisztított.
Hosszan, békésen beszívta a hideg téli levegőt.
– Iván? – kiáltotta halkan.
– Igen, nagymama?
„Nézd meg a kertet.”
Átnéztem a csendes, hófödte gyepen, kérem a verandalámpák melegét, sárga fénye világított meg.
– Gyönyörű – mondd el.
Mosolygott – egy igazi, teljes, tehermentes mosollyal, vagy nem voltak szellemek, félelem megbánás.
– A miénk – suttogta. – És az otthonunk.
