az igazságot.
Megérintette az emberek karját.
Halkan nevetett.
A büszke anya szerepét játszotta, aki egész életében arra várt, hogy menyasszonyi ruhában lássa a lányát.
Aztán kitárt karral egyenesen Natalie felé indult.
– Gyönyörű lányom – mondta határozottan Monica. – Erről a napról álmodoztam
a születésed pillanatától kezdve.
Natalie hagyta, hogy egy pillanatra átöleljék.
Láttam, ahogy a férfi válla megfeszül.
Aztán Monica előrehajolt, és olyan hangosan suttogta, hogy az első asztaloknál ülők is hallják:
– Egy nap majd megérted, gyermekem. Annak idején az apád akadályozott meg abban, hogy része legyek az életednek. Nem volt választásom.
